Job 8:8–19

Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!

Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.

Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.

Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.

Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!

Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.