Job 13:13–28

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!

Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.