1 Samuel 2:1–10

És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban,

Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.

Az én szám felnyílt ellenségeim ellen,

Mert szabadításodnak örvendezek én!

Senki sincs olyan szent, mint az Úr,

Sõt rajtad kivül senki sincs.

Nincsen olyan kõszál, mint a mi Istenünk.

Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen;

Szátokból ne jõjjön kérkedõ szó,

Mert mindentudó Isten az Úr,

És a cselekedeteket õ ítéli meg.

Az erõs kézíjjasokat megrontja,

És a roskadozókat erõvel övedzi fel,

A megelégedettek bérért szegõdnek el,

Éhezõk pedig nem lesznek;

S míg a magtalan hét gyermeket szül,

A sok gyermekû megfogyatkozik.

Az Úr öl és elevenít,

Sírba visz és visszahoz.

Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,

Megaláz s fel is magasztal;

Felemeli a porból a szegényt,

És a sárból kihozza a szûkölködõt,

Hogy ültesse hatalmasok mellé,

És a dicsõségnek székét adja nékik;

Mert az Úré a földnek oszlopai,

És azokra helyezé a föld kerekségét.

Híveinek lábait megoltalmazza,

De az istentelenek setétségben némulnak el,

Mert nem az erõ teszi hatalmassá az embert.

Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja,

Mennydörög felettök az égben,

Az Úr megítéli a földnek határait,

Királyának pedig hatalmat ad,

És felemeli felkentjének szarvát!