Psalm 29:1–30:12

Dávid zsoltára.

Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!

Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.

Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.

Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.

Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.

És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.

Az Úr szava tûzlángokat szór.

Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.

Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ!

Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.

Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.

30. Zsoltár

Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.

Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.

Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.