Job 34–35

34. Rész

És szóla Elihu, és monda:

Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!

Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!

Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.

Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!

A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.

Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!

Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;

Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.

A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.

Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;

Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.

Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.

35. Rész

Tovább is felele Elihu, és monda:

Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?

Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?

Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]

A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!

Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.