Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

Read in Logos

Public Domain