Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.

Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.

Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.

Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.

Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!

Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!

Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.

Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.

Read in Logos

Public Domain