Psalm 141

141. Zsoltár

Dávid zsoltára.

Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]

Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!

Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.

Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!

Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!