Proverbs 7:6–13

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.

Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki: