Proverbs 5

5. Rész

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.

De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.

Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]

Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.