Proverbs 6

6. Rész

Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:

Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.

Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!

A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.

Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!

Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít

Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:

A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.

Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.

Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!

Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;

A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.

Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.