Proverbs 10

10. Rész

Salamon bölcs mondásai.

A bölcs fiú örvendezteti az õ atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az õ anyjának.

Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.

Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.

Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.

Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.

Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.

Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.

A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.

A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik

A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.

Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.

A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.

Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának [való.]

A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.

A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.

Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.

A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.

A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.

A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.

Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érõ.

Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.

Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.

Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen [cselekedni.]

A mitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.

A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.

Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.

Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.

Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.

Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.

Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.

Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.

Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.