Mark 6:45–56

És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át elõre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg õ a sokaságot elbocsátja.

Minekutána pedig elbocsátotta õket, fölméne a hegyre imádkozni.

És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, õ pedig egymaga a szárazon.

És látá õket, a mint veszõdnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.

Azok pedig látván õt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;

Mert mindnyájan látják vala õt és megrémülének. De õ azonnal megszólítá õket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.

Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; õk pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.

Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.

És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.

De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék õt,

És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy õ ott van.

És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala õt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.