Job 20:4–11

Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:

Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?

Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.

Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.

Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.