Job 40:6–41:9

Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket!

Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!

Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!

Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban!

Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.

Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik.

Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.

Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák.

Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.

Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?!

41. Rész

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!