Zechariah 9–14

9. Rész

Az Úr igéjének terhe a Kadrák földe ellen; Damaskus lesz pedig annak nyugvóhelye (mert az Úr szemmel tartja az embereket és Izráelnek minden törzsét);

És Hámát is, a mely szomszédos vele; Tírus és Sídon, noha igen okosak!

Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara.

Ímé szegénynyé teszi õt az Úr, és megrontja hatalmát a tengeren, magát pedig tûz emészti meg.

Meglátja [ezt] Askalon és megretten; Gáza is és igen bánkódik; Ekron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad.

Asdódban pedig idegenek laknak, és a Filiszteusok kevélységét megtöröm.

Kivonszom a vért szájukból és útálatosságaikat fogaik közül, és õ is a mi Istenünké marad; és olyan lesz, mint egy fejedelem Júdában, Ekron pedig, mint a Jebuzeus.

És tábort járok házam körül, [mint] a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtok a sarczoló, mert most szemmel tartom õt.

Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító õ; szegény és szamárháton ülõ, azaz nõstényszamárnak vemhén.

És kivesztem a szekeret Efraimból és a lovat Jeruzsálembõl, kivesztem a harczi kézívet is, és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertõl tengerig, és a folyamtól a föld határáig.

Sõt a veled való szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, a melyben nincs víz.

Térjetek vissza az erõsséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem [néktek:] kétszeresen megfizetek néked!

Mert kifeszítem Júdát magamnak [mintegy] kézívet [és] megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hõs fegyvere.

És megjelen felettök az Úr, és nyila repül mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elõ.

A Seregeknek Ura megoltalmazza õket; megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak [és] zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék [és] mint az oltár szegletei.

És megsegíti õket az Úr, az õ Istenök ama napon, mint az õ népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az õ földén.

Oh, mily nagy az õ jósága és mily nagy az õ kedvessége! Ifjakat tesz virágzóvá a gabona, és leányokat a must.

10. Rész

Kérjetek esõt az Úrtól a késõi esõ idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesõt ad nékik, [és] kinek-kinek füvet a mezõn.

Mert a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak és üres álmokat beszélnek, hiábavalósággal vígasztalnak; azért elszélednek, mint a juhnyáj, a mely sanyarog, mert nincs pásztora.

Haragra gerjedtem a pásztorok ellen, és megfenyítem a bakokat. Bizony megfenyíti a Seregeknek Ura az õ nyáját, a Júda házát, és olyanokká teszi õket, a milyen a harczra felékesített ló.

Közülök támad a szegletkõ, közülök a szeg, közülök a harczi ív, közülök egyszersmind minden sarczoló.

És olyanok lesznek, mint a hõsök, a kik az utczák sarát tapodják a harczban, és harczolnak, mert velök van az Úr, és megszégyenítik a lovon ülõket.

És megerõsítem a Júda házát, és a József házát megsegítem, és visszahozom õket, mert szánom õket, és olyanokká lesznek, mintha el sem vetettem volna õket; mert én vagyok az Úr, az õ Istenök, és meghallgatom õket.

Efraim is olyan lesz, mint egy hõs, és örvendeznek majd mintegy bortól [ittasodva,] és látják fiaik és örvendeznek; örvend az õ szívök az Úrban.

Süvöltök nékik és egybegyûjtöm õket, mert megszabadítom õket, és megsokasulnak, a mint megsokasultak vala.

És széthintem õket a népek között, hogy a messze földeken [is ]emlegessenek engem, és fiakat neveljenek és visszatérjenek

Mert visszatérítem õket, Égyiptom földérõl, Assiriából is összegyûjtöm õket, és behozom õket Gileád és Libánon földjére, és elég sem lesz nékik.

És átvonulnak a nyomor tengerén, és megveri a tenger hullámait, és kiszáradnak a folyam örvényei, letöretik Assiriának kevélysége, és Égyiptom királyi pálczája elvész.

És megerõsítem õket az Úrban, és az õ nevében járnak, így szól az Úr.

11. Rész

Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tûz emészszen czédrusaid közt!

Jajgass te cziprus, mert esik a czédrus, leomlott, a mi legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdõ.

Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az õ büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!

Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat,

A melyeket leölnek az õ tulajdonosaik, a nélkül, hogy bûnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kimélik õket.

Bizony nem kimélem többé e föld lakosait, ezt mondja az Úr; sõt ímé odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az õ királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezökbõl!

Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálczát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém a juhokat.

És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az õ lelkök is megútála engem.

És mondám: Nem õrizlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát.

És vevém [egyik] pálczámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, a melyet az összes népekkel kötöttem.

És felbomla [az] azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga [ez]

És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harmincz ezüst pénzt fizettek béremül.

És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.

Majd eltörém a másik pálczámat [is,] az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izráel között.

És mondá az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot.

Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törõdik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levõt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli.

Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.

12. Rész

Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:

Ímé, én részegítõ pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet.

És azon a napon lesz, hogy nyomtatókõvé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya.

Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig õrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg.

És azt mondják szívökben Júda fejedelmei: Az én erõsségem Jeruzsálemnek lakói, az õ Istenökkel, a Seregek Urával.

Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint a milyen a tüzes serpenyõ a fák között, és a milyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb és bal felõl minden körülvaló népet; de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben!

És megoltalmazza az Úr Júdának sátrait, [mint] azelõtt, hogy ne legyen nagyobb Dávid házának dicsõsége és Jeruzsálem lakosának dicsõsége, mint a Júdáé.

Azon a napon oltalma lészen az Úr Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten, mint az Úrnak angyala õ elõttök.

És azon a napon lesz, hogy kész leszek elveszteni minden pogányt, a kik Jeruzsálemre támadnak;

A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják õt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsõszülött után.

Azon a napon nagy siralom lesz Jeruzsálemben, a milyen volt a hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében.

És sír a föld: nemzetségek [és] nemzetségek külön; külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is külön; külön a Nátán házának nemzetsége, és feleségeik is külön;

Külön a Lévi házának nemzetsége, és feleségeik is külön; külön a Sémei nemzetsége, feleségeik is külön

A többi nemzetségek mind; nemzetségek [és] nemzetségek külön, feleségeik is külön.

13. Rész

Azon a napon kútfõ fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bûn és tisztátalanság ellen.

És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földrõl, és emlegetni sem fogják többé; sõt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földrõl.

És úgy lesz, ha prófétálni fog még valaki, azt mondják annak az õ apja és anyja, az õ szülõi: Ne élj, mert hazugságot szóltál az Úr nevében! És általverik õt az õ apja és anyja, az õ szülõi, az õ prófétálása közben.

És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az õ látása miatt az õ prófétálásaik közben, és nem öltözködnek szõrös ruhába, hogy hazudjanak.

Hanem ezt mondja [kiki:] Nem vagyok én próféta, szántóvetõ ember vagyok én, sõt más szolgájává lettem én gyermekségem óta.

És ha mondja néki [valaki:] Micsoda ütések ezek a kezeiden? azt mondja: A miket az én barátaim házában ütöttek rajtam.

Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.

És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon [és] meghal, de a harmadik megmarad rajta.

És beviszem a harmadrészt a tûzbe, és megtisztítom õket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom õket, a mint próbálják az aranyat; õ segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem õ! Õ pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!

14. Rész

Ímé, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned.

Mert minden népet ütközetre gyûjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják…