Song of Solomon 1:5–11

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;

mint Kédár sátrai [és] Salamon szõnyegei.

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;

az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,

a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, -

a magam szõlõjét nem õriztem.

Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret,

hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;

mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!

jõjj ki a nyájnak nyomdokain,

és õrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban,

a te nyakad a gyöngysorokban.

Arany lánczokat csinálunk néked,

ezüstbõl csinált gyöngyökkel.