Song of Solomon 4–7

4. Rész

Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,

a te szemeid galambok a te fátyolod mögött;

a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához,

melyek a Gileád hegyérõl szállanak alá.

A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához,

melyek a fördõbõl feljõnek,

melyek mind kettõsöket ellenek,

és nincsen azok között meddõ.

Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,

és a te beszéded kedves,

mint a pomagránátnak darabja, [olyan] a te vakszemed

a te fátyolod alatt.

Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,

a mely építtetett fegyveres háznak,

a melyben ezer paizs függesztetett fel,

mind az erõs vitézek paizsai.

A te két emlõd [olyan,] mint két vadkecske,

egy zergének kettõs fia,

a melyek a liliomok közt legelnek.

Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok,

elmegyek a mirhának hegyére,

és a tömjénnek halmára.

Mindenestõl szép vagy, én mátkám,

és semmi szeplõ nincs benned!

Én velem a Libánusról, én jegyesem,

én velem a Libánusról eljõjj;

nézz az Amanának hegyérõl,

a Sénirnek és Hermonnak tetejérõl,

az oroszlánoknak barlangjokból,

a párduczoknak hegyeirõl.

Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,

megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével,

a te nyakadon való egy aranylánczczal!

Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!

mely igen jók a te szerelmeid! [jobbak] a bornál,

és a te keneteidnek illatja minden fûszerszámnál!

Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,

méz és tej van a te nyelved alatt,

és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.

[Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem!

[mint a] befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfõ!

A te csemetéid gránátalmás kert,

édes gyümölcsökkel egybe,

cziprusok nárdusokkal egybe.

Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,

mindenféle temjéntermõ fákkal,

mirha és áloes, minden drága fûszerszámokkal.

Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje,

melyek folynak a Libánusról.

Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél,

fújj az én kertemre,

folyjanak annak drága illatú szerszámai,

jõjjön el az én szerelmesem az õ kertébe,

és egye annak drágalátos gyümölcsét.

5. Rész

Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,

szedem az én mirhámat, az én balzsamommal,

eszem az én lépesmézemet az én mézemmel,

iszom az én boromat az én tejemmel.

Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!

Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,

[és ímé] az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, [mondván:]

Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,

én galambom, én tökéletesem;

mert az én fejem megrakodott harmattal,

az én hajam az éjszakának harmatjával!

[Felelék én:] Levetettem ruhámat,

hogy-hogy öltözhetném fel?

Megmostam lábaimat,

mimódon keverném azokat [a porba?]

Az én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán,

és az én belsõ részeim megindulának õ rajta.

Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,

és az én kezeimrõl mirha csepeg vala,

és az én ujjaimról folyó mirha

a závár kilincsére.

Megnyitám az én szerelmesemnek;

de az én szerelmesem elfordult, elment;

az én lelkem megindult az õ beszédén:

keresém õt, de nem találám,

kiáltám õt, de nem felele nékem!

Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik,

megverének engem, megsebesítének engem,

elvevék az én felöltõmet tõlem

a kõfalnak õrizõi.

Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

ha megtaláljátok az én szerelmesemet,

mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok!

Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,

oh asszonyoknak szépe?

Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,

hogy minket ilyen igen kényszerítesz?

Az én szerelmesem fejér és piros,

tízezer közül is kitetszik.

Az õ feje, [mint a] választott drága megtisztított arany;

fodor haja fekete, mint a hollónak.

Az õ szemei mint a vízfolyás mellett való galambok,

melyek tejben fürödnek,

[szép] teljesen helyheztettek

Az õ orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához,

a melyek illatos plántákat nevelnek;

az õ ajkai liliomok,

melyekrõl csepegõ mirha foly.

Az õ kezei aranyhengerek;

melyek befoglaltattak topázba;

az õ teste elefántcsontból való mû,

zafirokkal megrakva.

Az õ szárai márványoszlopok;

melyek tiszta arany talpakra fundáltattak;

az õ tekinteti, mint a Libánus;

tetszetes mint a czédrusfa.

Az õ ínye édességek,

és õ mindenestõl fogva kívánatos!

Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom,

oh Jeruzsálemnek leányai!