Psalm 94–96

94. Zsoltár

Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.

A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!

Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.

Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;

És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.

95. Zsoltár

Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]

96. Zsoltár

Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!

Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását.

Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait;

Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.

Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.

Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén.

Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet!

Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba!

Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld!

Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal.

Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!

Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is,

Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.