Proverbs 25–26

25. Rész

Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.

Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.

Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.

Távolítsd el az ezüstbõl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:

Távolítsd el a bûnöst a király elõl, és megerõsíttetik igazsággal az õ széke.

Ne dicsekedjél a király elõtt, és a nagyok helyére ne állj;

Mert jobb, ha [azt] mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elõtt, a kit láttak a te szemeid.

Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy [azt] ne [kelljen kérdened,] mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.

A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;

Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.

[Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige!

[Mint az] arany függõ és színarany ékesség: [olyan] a []bölcs intõ a szófogadó fülnél.

Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik õt elbocsátják; mert az õ urainak lelkét megvidámítja.

[Mint a] felhõ és szél, melyekben nincs esõ: [olyan] a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.

Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.

Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.

Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged.

Põröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.

[Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.

[Mint a] ki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elõtt.

Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;

Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.

Az északi szél esõt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.

Jobb lakni a tetõnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.

[Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan ]a messze földrõl való jó hírhallás.

[Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfõ, [olyan ]az igaz, a ki a gonosz elõtt ingadozik.

Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsõségét keresni dicsõség?

[Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan ]a férfi, a kinek nincsen birodalma az õ lelkén!

26. Rész

Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

[Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.

[Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.

Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát

Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!

[Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

[Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.