Leviticus 9–11

9. Rész

És lõn a nyolczadik napon, hogy szólítá Mózes Áront és az õ fiait, és Izráelnek véneit.

És monda Áronnak: Végy egy borjút, fiatal bikát bûnért való áldozatul, és egy kost egészen égõáldozatul, épek legyenek, és vidd az Úr elé.

Szólj Izráel fiainak is, mondván: Vegyetek egy kecskebakot bûnért való áldozatul, és egy esztendõs borjút és bárányt, épek legyenek, egészen égõáldozatul.

És egy ökröt és egy kost hálaáldozatul, hogy megáldozzátok az Úr elõtt, és olajjal elegyített ételáldozatot; mert ma az Úr megjelenik néktek.

Elvivék azért, a miket Mózes parancsolt vala, a gyülekezet sátora elé, és odajárula az egész gyülekezet, és megálla ott az Úr elõtt.

És monda Mózes: Ez a dolog, a melyet az Úr parancsolt, cselekedjétek meg; és megjelenik néktek az Úr dicsõsége.

Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bûnért való áldozatodat és egészen égõáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettök is, a mint megparancsolta az Úr.

Járula azért Áron az oltárhoz, és megölé a borjút, a mely az övé, bûnért való áldozatul.

Áron fiai pedig odavivék õ hozzá a vért, és õ bemártá az újját a vérbe, és tõn abból az oltár szarvaira, a [többi] vért pedig kiönté az oltár aljához.

A kövérjét pedig és a veséket és a máj hártyáját elfüstölögteté a bûnért való áldozatból az oltáron, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

A húst pedig és a bõrt tûzzel égeté meg a táboron kivül.

Azután megölé az egészen égõáldozatot, Áron fiai pedig odavivék õ hozzá a vért, és õ elhinté azt az oltáron köröskörül.

Az egészen égõáldozatot is odavivék hozzá darabonként, a fejével együtt, és elfüstölögteté az oltáron.

És megmosá a belet és a lábszárakat, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égõáldozattal egybe.

Azután megáldozá a nép áldozatát; vevé ugyanis a bûnért való áldozat bakját, a mely a népé, és megölé azt, és megáldozá azt bûnért való áldozatul, mint az elõbbit.

Azután elõhozá az egészen égõáldozatot, és elkészíté azt szokás szerint.

Elõhozá az ételáldozatot is, és võn abból egy teli marokkal, és elfüstölögteté az oltáron a reggeli egészen égõáldozaton kivül.

Azután megölé az ökröt és a kost hálaadó áldozatul a népért, és Áron fiai odavivék õ hozzá a vért, és elhinté azt az oltáron köröskörül.

Az ökörbõl és a kosból való kövérségeket pedig, a farkat, a béltakarót, a veséket és a máj hártyáját;

Odahelyezték e kövérségeket a szegyekre, és elfüstölögteté e kövérségeket az oltáron

De a szegyeket és a jobb lapoczkát meglóbálá Áron az Úr elõtt, a mint parancsolta vala Mózes.

Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla, miután elvégezte vala a bûnért való áldozatot, az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot.

És beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének és megáldák a népet, az Úrnak dicsõsége pedig megjelenék az egész népnek.

Tûz jöve ugyanis ki az Úr elõl, és megemészté az oltáron az égõáldozatot és a kövérségeket. És látá ezt az egész nép, és ujjongának és arczra esének.

10. Rész

Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az õ temjénezõjöket, és tõnek azokba szenet és rakának arra füstölõ szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.

Tûz jöve azért ki az Úr elõl, és megemészté õket, és meghalának az Úr elõtt.

És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép elõtt megdicsõíttetnem.

Áron pedig mélyen hallgata. Szólítá azért Mózes Misáelt és Elsafánt, Uzzielnek, az Áron nagybátyjának fiait, és monda nékik: Jertek ide, vigyétek ki atyátokfiait a szenthely elõl, a táboron kivül.

És odamenének, és kivivék õket az õ köntöseikben a táboron kivül, a mint szólott vala Mózes.

Azután monda Mózes Áronnak és az õ fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Fejeteket meg ne meztelenítsétek, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok és haragra ne gerjedjen [az] [Úr] az egész gyülekezet ellen; a ti atyátokfiai pedig, Izráelnek egész háza sirassák az égést, a melyet égetett az Úr.

A gyülekezet sátorának nyílásán se menjetek ki, hogy meg ne haljatok; mert az Úr kenetének olaja van rajtatok. És cselekvének a Mózes beszéde szerint.

Áronnak pedig szóla az Úr, mondván:

Bort és szeszes italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet sátorába, hogy meg ne haljatok Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben.

Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között.

És hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelésekre, a melyeket az Úr szólott vala nékik Mózes által.

Mózes pedig szóla Áronnak és az õ megmaradt fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Vegyétek az ételáldozatot, a mely megmaradt az Úrnak tûzáldozatiból, és egyétek meg azt kovásztalan kenyerekkel az oltár mellett; mert igen szentséges az.

Azért egyétek azt szent helyen, mert kiszabott részed, és fiaidnak is kiszabott része az, az Úrnak tûzáldozatiból; mert így parancsolta nékem.

A meglóbált szegyet pedig, és a felmutatott lapoczkát egyétek meg tiszta helyen, te, és a te fiaid és leányaid is veled, mert kiszabott részül adattak azok néked s kiszabott részül a te fiaidnak is, Izráel fiainak hálaadó áldozataiból.

A felmutatott lapoczkát és meglóbált szegyet a tûzáldozat kövérségeivel együtt vigyék be, hogy meglóbálják az Úr elõtt, és ez lesz a te kiszabott részed, és veled a te fiaidé örökké, a mint megparancsolta vala az Úr.

Azután szorgalmatosan tudakozódék Mózes a bûnáldozatra való bak felõl, de ímé elégett vala. Haragra gerjede azért Eleázár és Ithamár ellen, Áronnak megmaradt fiai ellen, mondván:

Miért nem ettétek meg a bûnért való áldozatot a szenthelyen? Hiszen igen szentséges az, és néktek adta azt [az] [Úr a] gyülekezet vétkének hordozásáért, hogy engesztelést szerezzetek annak az Úr elõtt.

Ímé, nem vitetett be annak vére a szenthely belsejébe, meg kellett volna azért ennetek a szenthelyen, a mint megparancsoltam vala.

Áron pedig szóla Mózesnek: Ímé ma áldozták meg az õ bûnért való áldozatukat és egészen égõáldozatukat az Úr elõtt, engem pedig ilyen [keserûségek] értek: Ha megettem volna ma a bûnért való áldozatot, vajjon jó lett volna-é az Úr elõtt?

Mikor ezt hallotta vala Mózes, jónak tetszék ez néki.

11. Rész

Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván nékik:

Szóljatok Izráel fiainak, mondván: Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek minden barmok közül, a melyek vannak e földön:

Mindazt, a minek hasadt a körme, és egészen ketté hasadt körme van, és kérõdzõ a barmok közt, megehetitek.

De a kérõdzõk és a hasadt körmûek közül ne egyétek meg ezeket: A tevét, mert az kérõdzõ ugyan, de nincs hasadt körme; tisztátalan ez néktek.

A hörcsököt, mert kérõdzõ ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez néktek.

A nyulat, mert kérõdzõ ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez néktek.

És a disznót, mert hasadt körmû ugyan és egészen ketté hasadt körme van, de nem kérõdzik; tisztátalan ez néktek.

Ezeknek húsából ne egyetek, és holttestöket se illessétek; tisztátalanok ezek néktek.

Mindazokból, a melyek a vizekben élnek, ezeket ehetitek meg: A minek úszószárnya és pikkelye van a vizekben, tengerekben és folyóvizekben, azokat mind egyétek meg.

A minek pedig nincsen úszószárnya és pikkelye a tengerekben és folyóvizekben, legyen az akármely vízben nyüzsgõ, és akármely vízben élõ állat; mind útálatos az néktek.

De legyenek [is] útálatosak néktek; azoknak húsából ne egyetek, és holttestöket is útáljátok

A minek nincs úszószárnya és pikkelye a vizekben, mind útálatos az néktek.

A szárnyas állatok közül pedig ezeket útáljátok; meg ne egyétek, útálatosak ezek: a sas, a saskeselyû és a halászó sas.

A sólyom és a héja az õ nemével.

Minden holló az õ nemével.

A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az õ nemével.

A kuvik, a hattyú és a füles bagoly.

A bölömbika, a pelikán és a gém.

Az eszterág és a szarka az õ nemével, a büdös banka és a denevér.

Minden szárnyas féreg, a mely négy lábon jár, útálatos néktek.

Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, a melynek lábain felûl [szökõ-]szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön.

Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az õ nemével, a szolám- sáskát az õ nemével, a khargol-sáskát az õ nemével és a khagab-sáskát az õ nemével.

Minden egyéb négylábú szárnyas féreg pedig útálatos legyen néktek.

És ezekkel tisztátalanokká teszitek magatokat; mindaz, a ki illeti holttestüket, tisztátalan legyen estvéig.

Mindaz pedig, a ki hordozza azoknak holttestét, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig.

Minden barom, a melynek hasadt a körme, de nincs egészen ketté hasadva, és nem kérõdzik, tisztátalan legyen néktek; valaki illeti azt, tisztátalan legyen.

Minden állat, a mely a négylábúak között a talpán jár, tisztátalan legyen néktek; mindaz, a ki azoknak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig.

A ki pedig hordozza azoknak holttestét, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. Tisztátalanok azok néktek.

A földön csúszó-mászó állatok között pedig ezek legyenek tisztátalanok: a menyét, az egér és a gyík az õ nemével.

A sündisznó, a kaméleon, a tarka gyík, a csiga és a vakondok.

Ezek tisztátalanok néktek minden csúszó-mászó között; valaki illeti ezeket holtuk után, tisztátalan legyen estvéig.

És minden, a mire ezek közül holtuk után esik valamelyik, tisztátalan legyen; akármely faedény, akár ruha, vagy bõr, vagy zsák; akármely eszköz, a mivel dolgozni szoktak, vízbe tétessék, és tisztátalan legyen estvéig, ezután tiszta legyen.

Akármely cserépedény pedig, a melybe beleesik [valami] azokból, mindazzal együtt, a mi benne van, tisztátalan legyen, és az [edényt] törjétek el.

Minden megehetõ eledel, a melyhez [az] [ilyen edénybõl] víz jut, tisztátalan, és minden megiható ital is minden [ilyen] edényben tisztátalan legyen.

És minden, a mire azoknak holttestébõl esik [valami], tisztátalan; kemencze és tûzhely lerontassék; tisztátalanok azok és tisztátalanok legyenek néktek.

De a forrás, a kút, az egybegyûlt víz tiszta legyen; de a mi azoknak holttestéhez ér, tisztátalan.

Hogyha azoknak…