Job 6:14–21

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét

Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.