1 Corinthians 15:20–49

Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.

Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.

Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsõ zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az õ eljövetelekor.

Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erõt.

Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.

Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

Mert mindent az õ lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.

Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?

Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?

Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre [mondom,] mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.

Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!

Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.

Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.

De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémû testtel jönnek ki?

Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.

És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az õ saját testét.

Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsõsége, más a földieké.

Más a napnak dicsõsége és más a holdnak dicsõsége és más a csillagok dicsõsége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsõségre nézve.

Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsõségben; elvettetik erõtelenségben, feltámasztatik erõben.

Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé.

De nem a lelki az elsõ, hanem az érzéki, azután a lelki.

Az elsõ ember földbõl való, földi; a második ember, az Úr, mennybõl való.

A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.