1 Chronicles 10–12

10. Rész

A Filiszteusok pedig hadakoznak vala az Izráellel, és megfutamodék Izráel népe a Filiszteusok elõtt, és [néhányan] a sebek miatt el is hullának a Gilboa hegyén.

Elérék pedig a Filiszteusok Sault és az õ fiait, és megölék a Filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Malkisuát, a Saul fiait.

És a viadal igen heves volt Saul körül, és rátalálván a kézívesek, nyilakkal megsebesíték õt.

És monda Saul az õ fegyverhordozójának: Vond ki fegyveredet, és verj által engem vele, mert netalán eljõnek e körülmetéletlenek, és meggyaláznak engemet. De fegyverhordozója nem akará, mert igen fél vala. Ragadá azért Saul a fegyvert, és belé bocsátkozék.

Látván pedig az õ fegyverhordozója, hogy Saul immár meghalt, õ is a fegyverbe bocsátkozék, és meghala.

Meghala azért Saul és az õ három fia, és egész háznépe is egyetemben meghala.

Mikor pedig meglátták Izráelnek minden férfiai, a kik a völgyben valának, hogy õk megfutamodtak, és hogy Saul és az õ fiai megholtak: pusztán hagyák városaikat és elfutának. Akkor eljövének a Filiszteusok, és azokba beszállának.

Lõn pedig másodnap, eljövének a Filiszteusok, hogy a holtakat kifoszszák, és megtalálák Sault és az õ fiait, halva feküdvén a Gilboa hegyén.

És kifoszták õt, és elvevék fejét és az õ fegyvereit, és elküldék a Filiszteusok minden tartományába köröskörül, hogy hírül adják bálványaiknak és a népnek

Az õ fegyvereit isteneik házába helyezék el, fejét pedig Dágon templomában akasztották fel.

Mikor pedig meghallotta az egész Jábesgileád, hogy mit cselekedtek a Filiszteusok Saullal:

Feltámadának mindnyájan az erõs férfiak, és elvivék Saulnak és az õ fiainak testét; és Jábesbe vivén, eltemeték azoknak csontjaikat a tölgyfa alatt Jábesben, és bõjtölének hetednapig.

Meghala azért Saul az õ gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak igéje ellen, melyet nem õrzött meg, sõt az ördöngöst is megkereste, hogy megkérdezze;

És nem az Urat kérdé. Ezért elveszté õt, és adá az õ országát Dávidnak, az Isai fiának.

11. Rész

És gyûlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;

Ezelõtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, a ki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.

Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tõn Dávid velök Hebronban az Úr elõtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.

Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).

És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;

Mert ezt mondotta vala Dávid: A ki legelõször egy Jebuzeust levág, elõljáró és vezér legyen. Felméne azért legelõször Joáb, a Séruja fia; és lõn elõljáróvá.

Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.

És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.

És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala õ vele.

Ezek pedig a hõsök elõljárói, a kik Dávid mellett valának, a kik erõsen forgolódának vele az õ királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válaszszák õt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.

Ezek számszerint a hõsök, a kik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia, a harmincznak elõljárója; ez emelte vala fel az õ kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte

Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; a ki a három hõs közül [egy] vala.

Õ vala Dáviddal Pasdamimban, a hová összegyûlének a Filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a Filiszteusok elõl.

De õk megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá õket nagy szabadítással.

Továbbá, mikor alámentek hárman a harmincz fõember közül Dávidhoz, a kõsziklához, az Adullám barlangjába; a Filiszteusok pedig tábort járának a Réfaim völgyben.

(Dávid az erõsségben vala akkor, a Filiszteusok hada pedig Bethlehemnél.)

Kivána Dávid [vizet,] és monda: Óh, ki adhatna nékem innom a Bethlehem kapuja elõtt való forrásnak vizébõl!

Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vizet merítének a Bethlehem forrásából, mely a kapu elõtt vala, és felvivék, és menének Dávidhoz; de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak.

És monda: Távoztassa el tõlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, a kik életöket halálra vetették? Mert õk ezt életök veszedelmével hozták. És [semmiképen] nem akara inni. Ezt cselekedé a három hõs.

És Abisai, a Joáb testvére vala e háromnak elõljárója; õ ragadott vala dárdát háromszáz ellen, [a kiket] megsebesíte; és õ volt a leghíresebb a három között.

A három közül a kettõnél híresebb vala, azért volt azok elõljárója; de azért [egymaga] még sem ért föl a hárommal.

Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelbõl, a ki nagy dolgokat cselekedék; õ ölte meg Moáb két oroszlánját, és õ méne alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idõ volt.

Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövõ zugoly. Szembeszálla vele egy pálczával, s kiragadá az Égyiptombeli ember kezébõl a dárdát, és saját dárdájával általveré.

Ezeket cselekedte Benája, a Jojada fia, a ki híres vala a három hõs között.

Híres vala õ a harmincz között, de azzal a hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.

A seregnek pedig [ezek] vitézei: Asael, a Joáb testvére; Elhanán, Dódónak fia, ki Bethlehembeli vala.

Haróritból való Sammót, Pélomból való Héles,

Tékoabeli Hira, Ikkés fia, Anatótbeli Abiézer,

Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai.

Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;

Ittai, Ribai fia, a Benjámin fiainak Gibea városából való; Pirátonbeli Benája;

Húrai, a Gaás völgyébõl való; Arbátbeli Abiel;

Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;

Gisonbeli Hásem fiai: Jonathán, Hararitbeli Ságé fia.

Hararitbeli Ahiám, Sákár fia; Elifál, Úr fia,

Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,

Kármelbõl való Hésró, Naárai, Ezbái fia,

Jóel, Nátán testvére; Mibhár, Géri fia;

Sélek, Ammon nemzetségébõl való; Berótbeli Naárai, Joábnak, a ki Séruja fia vala, fegyverhordozója;

Itrébeli Hira, Itrébeli Gáreb,

Hitteus Uriás, Zabád, Ahlai fia;

Hadina, a Rúben nemzetségébõl való Siza fia, ki a Rúbeniták elõljárója vala, és vele harminczan valának.

Hanán, Maaka fia, és Mitnibeli Jósafát,

Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.

Jidiháel, Simri fia, és az õ testvére, Joha, Tisibeli.

Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségébõl való.

Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.

12. Rész

Ezek azok, a kik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még számkivetésben vala, a kik a hõsöknek a harczban segítõi voltak.

Ívesek, a kik mind jobb-, mind balkézre kõvel [hajítanak ]és nyíllal lõnek vala, a kik Saul atyjafiai közül valók valának, Benjámin nemzetségébõl.

Elõljáró vala Ahiézer és Joás, a Gibeabeli Semáa fiai és Jéziel és Pélet, Azmávet fiai, Beráka és Jéhu, Anatótból,

És a Gibeonbeli Ismája, a harmincz közül való hõs, a kiknek elõljárójok is vala; Irméja, Jaháziel, Johanán és Gederátbeli Józabád,

Elúzai, Jérimót, Behália, Semária és Hárufbeli Sefátja,

Elkána, Isija, Azaréel, Jóézer és a Kóré nemzetébõl való Jásobéám.

Joéla és Zebádja, a Gedorból való Jérohám fiai.

A Gáditák közül is menének Dávidhoz, mikor a pusztában vala az erõsségben, erõs és hadakozó férfiak, paizsosok, dárdások, a [kiknek] orczájok, mint az oroszlánnak orczája és gyorsaságra hasonlók a hegyen lakozó vadkecskékhez.

Ézer az elsõ, Obádia második, Eliáb harmadik,

Mismanna negyedik, Jirméja ötödik,

Attai hatodik, Eliel hetedik,

Nyolczadik Johanán, kilenczedik Elzabád,

Tizedik Jirméja, tizenegyedik Makbánnai

Ezek voltak fõemberek a seregben a Gád fiai közül; a legkisebbek egyike száz ellen, a legnagyobbak egyike ezer ellen!

Ezek azok, a kik a Jordánon átmentek volt az elsõ hónapban, noha az [árvíz] a partot felülmúlta, és elûzték mindazokat, a kik a völgyben [valának] napkelet felõl és napnyugot felõl.

Jövének Dávidhoz a Benjámin és a Júda fiai közül is az erõsségbe.

És kiméne Dávid elejökbe, és felelvén, monda nékik: Hogyha békesség okáért jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, az én szívem egy lesz ti veletek; ha pedig meg akartok csalni, [hogy eláruljatok] az én ellenségeimnek, holott semmi gonoszságot nem követtem el: lássa meg a mi atyáink Istene és büntessen meg.

A lélek pedig felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, [s monda:] Óh Dávid, tied [vagyunk] és te veled [leszünk,] Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te segítõidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához fogadá azért õket Dávid, és fõemberekké tevé a seregben.

Ennekfelette Manasséból is hajlának Dávidhoz, mikor a Filiszteusokkal együtt Saul ellen ment volna harczolni; de nem segéllék õket; mert tanácsot [tartván,] haza küldék a Filiszteusok fejedelmei, mondván: A mi fejünk veszésével fog visszamenni az õ urához, Saulhoz.

Mikor visszatére Siklágba, hajlának õ hozzá a Manassé fiai közül Adna, Józabád, Jediháel, Mikáel, Józabád, Elihu és Sillétai, a kik a Manasse [nemzetségé]bõl való ezerek elõljárói [voltak.]

És ezek Dávidnak segítségül voltak az [ellenség] seregei ellen; mert fejenként mind erõs vitézek valának, és vezérek a seregben.

Annakfelette minden nap mennek vala Dávidhoz, hogy segítségére legyenek néki, míg [serege] nagygyá lõn, mint az Istennek tábora.

Ezek pedig számszerint a viadalhoz készült elõljárók, a kik Dávidhoz mentek vala Hebronban, hogy õt Saul helyett az országban királylyá válaszszák, az Isten ígérete szerint.

A Júda fiai közül, a kik paizst és kopját viselének hatezernyolczszáz vala harczra készen.

A Simeon fiai közül [vitéz] férfiak a viadalra, hétezerszáz.

A Lévi fiai közül négyezerhatszáz [vala.]

Jojada is, ki az Áron fiai között elõljáró vala, és õ vele háromezerhétszáz.

És az ifjú Sádók, a ki igen erõs vala, és az õ atyja…