Psalm 2

2. Zsoltár

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:

Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!