Psalm 140:1–13

Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.

Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.

A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!

A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.