Psalm 139:1–10

Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.