Psalm 132:1–18

Grádicsok éneke.

Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.