Proverbs 7:13–25

És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.

[És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;

Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.