Mark 4:26–34

És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.

És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnõ, õ maga sem tudja miképen.

Mert magától terem a föld, elõször füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.

Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?

A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,

És mikor elvettetik, felnõ, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.

És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.

Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.