Luke 2:41–52

Az õ szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

És mikor tizenkét esztendõs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;

És mikor eltelének a napok, mikor õk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az õ anyja;

Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék õt a rokonok és az ismerõsök között;

És mikor nem találák õt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

És lõn, hogy harmadnapra megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.

És mindnyájan, a kik õt hallgatták, elálmélkodának az õ értelmén és az õ feleletein.

És meglátván õt, elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.

Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?

De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik szóla.

És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az õ anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.

Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elõtt való kedvességben.