Luke 1:68–79

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,

És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,

A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,

Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;

Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,

Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,

Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.

Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.

Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;

És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.

A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!