Job 32:15–22

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.

Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.

Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!