Job 3:11–22

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.

Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.