Job 29:18–25

Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.

Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

[Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.