Song of Solomon 7:1–13

Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,

oh fejedelem leánya!

A te csípõd hajlásai [olyanok,] mint a kösöntyûk,

mesteri kezeknek míve.

A te köldököd, mint a kerekded csésze,

nem szûkölködik nedvesség nélkül;

a te hasad [mint a] gabonaasztag,

liliomokkal körül kerítve.

A te két emlõd, [mint] két õzike,

a vadkecskének kettõs fiai.

A te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony;

a te szemeid, [mint] [a] Hesbonbeli halastók, a sok népû kapunál;

a te orrod hasonló a Libánus tornyához,

mely néz Damaskus felé.

A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,

és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,

a király is megköttetnék fürteid által!

Mely igen szép vagy és mely kedves,

oh szerelem, a gyönyörûségek közt!

Ez a te termeted hasonló a pálmafához,

és a te emlõid a [szõlõ]gerézdekhez.

Azt mondám: felhágok a pálmafára,

megfogom annak ágait:

és lesznek a te emlõid, mint a szõlõnek gerézdei,

és a te orrodnak illatja, mint az almának.

És a te ínyed, mint a legjobb bor,

melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,

mely szóra nyitja az alvók ajkait.

Én az én szerelmesemé vagyok,

és engem kiván õ!

No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre,

háljunk a falukban.

Felkelvén menjünk a szõlõkbe,

lássuk meg, ha fakad-é a szõlõ,

ha kinyílott-é virágja,

ha virágzanak-é a gránátalmafák:

ott közlöm az én szerelmimet veled.

A mandragórák illatoznak,

és a mi ajtónk elõtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,

[melyeket oh] én szerelmesem, néked megtartottam!