Song of Solomon 4
Szent BibliaOther versions
Hungarian
Arabic
Czech
English
- DARBY 1890 Darby Bible
- ASV American Standard Version
- AV 1873 The Cambridge Paragraph Bible of the Authorized English Version
- CSB Christian Standard Bible
- D-R Douay-Rheims Bible
- ESV English Standard Version
- GW GOD’S WORD Translation
- GNB Good News Translation
- HCSB The Holman Christian Standard Bible
- KJV 1900 King James Version
- LSB Legacy Standard Bible
- LEB The Lexham English Bible
- MSG The Message: The Bible in Contemporary Language
- NET The NET Bible
- NASB95 New American Standard Bible (1995)
- NCV New Century Version
- NIrV New International Reader’s Version (1998)
- NIV New International Version (2011)
- NKJV The New King James Version
- NLT New Living Translation
- NRSVue New Revised Standard Version: Updated Edition
- RSV The Revised Standard Version
- RSVCE The Revised Standard Version, Catholic Edition
- YLT Young’s Literal Translation
French
German
Hebrew
Italian
Korean
Latin
Portuguese
Russian
Simplified Chinese
Spanish
Traditional Chinese
4. Rész
Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,
a te szemeid galambok a te fátyolod mögött;
a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához,
melyek a Gileád hegyérõl szállanak alá.
A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához,
melyek a fördõbõl feljõnek,
melyek mind kettõsöket ellenek,
és nincsen azok között meddõ.
Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,
és a te beszéded kedves,
mint a pomagránátnak darabja, [olyan] a te vakszemed
a te fátyolod alatt.
Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,
a mely építtetett fegyveres háznak,
a melyben ezer paizs függesztetett fel,
mind az erõs vitézek paizsai.
A te két emlõd [olyan,] mint két vadkecske,
egy zergének kettõs fia,
a melyek a liliomok közt legelnek.
Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok,
elmegyek a mirhának hegyére,
és a tömjénnek halmára.
Mindenestõl szép vagy, én mátkám,
és semmi szeplõ nincs benned!
Én velem a Libánusról, én jegyesem,
én velem a Libánusról eljõjj;
nézz az Amanának hegyérõl,
a Sénirnek és Hermonnak tetejérõl,
az oroszlánoknak barlangjokból,
a párduczoknak hegyeirõl.
Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,
megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével,
a te nyakadon való egy aranylánczczal!
Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!
mely igen jók a te szerelmeid! [jobbak] a bornál,
és a te keneteidnek illatja minden fûszerszámnál!
Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,
méz és tej van a te nyelved alatt,
és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.
[Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem!
[mint a] befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfõ!
A te csemetéid gránátalmás kert,
édes gyümölcsökkel egybe,
cziprusok nárdusokkal egybe.
Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,
mindenféle temjéntermõ fákkal,
mirha és áloes, minden drága fûszerszámokkal.
Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje,
melyek folynak a Libánusról.
Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél,
fújj az én kertemre,
folyjanak annak drága illatú szerszámai,
jõjjön el az én szerelmesem az õ kertébe,
és egye annak drágalátos gyümölcsét.
Public Domain