Matthew 15:1–28

Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:

Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.

Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?

Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.

És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:

Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.

Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:

Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.

Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?

Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.

Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.

Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?

Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?

A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.

Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások

Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.

És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.

És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.

Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.

Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!

Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.

Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.