Mark 2:23–3:5

És lõn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az õ tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni.

Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért mûvelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?

Õ pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszûkült és megéhezett vala társaival egybe?

Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár fõpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?

És monda nékik: A szombat lõn az emberért, nem az ember a szombatért.

Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.

3. Rész

És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.

És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt.

Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre.

Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.

Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik.