Jonah 2:2–9

És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.

És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.

Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!

Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.

A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;