John 12:20–33

Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:

Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék õt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.

Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.

Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsõíttessék az embernek Fia.

Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.

A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.

Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettõl az órától. De azért jutottam ez órára.

Atyám, dicsõítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égbõl: Meg is dicsõítettem, és újra megdicsõítem.

A sokaság azért, a mely [ott] állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.

Felele Jézus és monda: Nem én érettem lõn e szó, hanem ti érettetek.

Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:

És én, ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonszok.

Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.