Job 24:18–24

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.

Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.