Psalm 50

50. Zsoltár

Asáf zsoltára.

Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.