Proverbs 16

16. Rész

Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.

Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.

Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.

Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.

Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]

A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.

Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.

A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.

Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt

Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.

Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.

A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.

A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;

A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.

A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.

Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.