Matthew 27:45–56

Hat órától kezdve pedig sötétség lõn mind az egész földön, kilencz óráig.

Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.

És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot võn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tûzvén, inni ád vala néki.

A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljõ-é Illés, hogy megszabadítsa õt?

Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.

És ímé a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kõsziklák megrepedezének;

És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.

És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.

A százados pedig és a kik õ vele õrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!

Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélõdnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;

Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.