Mark 10:17–30

És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén elõtte, kérdezi vala õt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.

Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.

Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.

Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.

Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

A tanítványok pedig álmélkodának az õ beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!

Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?

Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.

És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.

Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nõtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,

A ki százannyit ne kapna most ebben az idõben, házakat, fitestvéreket, nõtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendõ világon pedig örök életet.