És mikor [haza]ment, elbeszélte [ezt] atyjának és anyjának, és monda: Egy nõt láttam Timnátban a Filiszteusok leányai között, most azért vegyétek õt nékem feleségül.

És monda néki az õ atyja és anyja: Hát nincsen a te atyádfiainak és az én egész népemnek leányai között nõ, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen Filiszteusok közül? És monda Sámson az õ atyjának: Õt vegyed nékem, mert [csak] õ kedves az én szemeim elõtt.

Az õ atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy õ alkalmatosságot keres a Filiszteusok ellen, mert abban az idõben a Filiszteusok uralkodtak Izráel felett.

És lement Sámson az õ atyjával és anyjával Timnátba, és mikor Timnátnak szõlõhegyéhez értek, íme [egy] oroszlánkölyök [jött] ordítva elébe.

És felindítá õt az Úrnak lelke, és [úgy] kettészakasztá azt, mint a hogyan kettészakasztatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, a mit cselekedett.

És mikor leérkezett, beszélt a nõvel, a ki kedves volt Sámson szemei elõtt.

Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy õt hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét: hát íme egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében, és méz.

És kiszedte azt markaiba, és a mint ment-mendegélt, eszegetett belõle, és mikor hazaért atyjához és anyjához, adott abból nékik is, és azok is ettek; de nem mondta meg nékik, hogy az oroszlán holttetemébõl vette ki a mézet.

És azután lement az õ atyja [ahhoz] a nõhöz, és Sámson lakodalmat tartott ott, mert úgy szoktak cselekedni az ifjak.

Mikor pedig meglátták õt a [Filiszteusok,] harmincz társat adtak mellé, hogy legyenek õ vele.

És monda nékik Sámson: Hadd vessek elõtökbe egy találós mesét, ha azt megfejtitek nékem a lakodalom hét napja alatt és kitaláljátok; adok néktek harmincz inget és harmincz öltözõ ruhát;

De ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nékem harmincz inget és harmincz öltözõ ruhát. Azok pedig mondának néki: Add elõ találós mesédet, hadd halljuk.

Õ pedig monda nékik:

Az evõbõl étek jött ki

S az erõsbõl édes jött ki.

De nem tudták a találós mesét megfejteni három egész napon át.

Lõn annakokáért heted napon, mondának Sámson feleségének: Vedd reá férjedet, hogy fejtse meg nékünk a találós mesét, hogy valamiképen meg ne égessünk téged és a te atyádnak házát tûzzel; [vagy] azért hívtatok [ide] minket, hogy koldussá tegyetek bennünket, vagy nem?

És sírt a Sámson felesége õ elõtte, és monda: Bizony te gyûlölsz engem, és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nékem sem fejtetted meg. Õ pedig monda néki: Íme még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát néked mondanám meg?

Az pedig hét napon át sírdogált elõtte, a meddig a lakodalom tartott [Végre] a hetedik napon megmondá néki, mert [folyvást] zaklatta õt. Õ pedig [aztán] megfejté a találós mesét népe fiainak.

És mondának néki a város férfiai a hetedik napon, mielõtt még a nap lement volna: Mi édesebb, mint a méz,

És mi erõsebb, mint az oroszlán?

Ki monda nékik: Ha nem az én üszõmön szántottatok volna,

Mesém [soha] ki nem találtátok volna.

Ekkor felindítá õt az Úrnak lelke, és elment Askelonba, és megölt közülök harmincz férfiút, és elvette ruhájukat és azoknak adta ez öltözõ ruhákat, a kik a találós mesét megoldották. És felgerjedett haragjában elment az õ atyjának házához.

A Sámson felesége pedig férjhez ment az õ egyik társához, a kit társaságába vett vala.

Read in Logos

Public Domain