Joshua 14–19

14. Rész

Ezek pedig azok, a miket örökségül võnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;

Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:

Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget õ közöttök.

Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földbõl, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelõket barmaik és marháik számára.

A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.

Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felõlem és te felõled Kádes-Barneában.

Negyven esztendõs valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.

Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.

És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.

Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendõs vagyok!

Még ma is olyan erõs vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erõm, most is olyan az én erõm a harczoláshoz és járásra-kelésre.

Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyrõl szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erõsített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiûzöm õket, a mint megmondotta az Úr.

És megáldá õt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.

Azért lõn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.

A Hebron neve pedig annakelõtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harcztól.

15. Rész

A Júda fiai nemzetségének sors által való része pedig az õ családjaik szerint [ez] vala: Edomnak határa felé a Czin pusztája délre, a déli határnak végén.

Vala pedig az õ déli határuk a Sóstengernek szélétõl, a tengernyelvtõl fogva, a mely délfelé fordul.

És halad délre az Akrabbim hágónak, majd átmegy Czin felé, és felmegy délrõl Kádes-Barneának, átmegy Hesronnak, felmegy Adárnak és kerül Karka felé;

Majd átmegy Asmonnak és halad Égyiptom patakának. A határ szélei pedig a tengernél vannak. Ez a ti határotok délre.

Napkelet felé pedig a Sóstenger a határ a Jordán végéig; az északi rész határa pedig a tengernyelvtõl, a Jordán végétõl [kezdõdik.]

És felmegy ez a határ Béth-Hoglának, és átmegy északra Béth-Arabán majd felmegy ez a határ Rúben fiának, Bohánnak kövéhez.

És felmegy ez a határ Debirbe is az Akor völgyébõl, és északnak fordul Gilgál felé, a mely átellenében van az Adummim hágójának, a mely a pataktól délfelé esik. És átmegy a határ az Én-semes vizeire és tova halad a Rógel forrása felé.

Azután felmegy a határ a Hinnom fiának völgyén, Jebuzeusnak, azaz Jeruzsálemnek déli oldala felé; felmegy továbbá e határ a hegynek tetejére, a mely átellenben van a Hinnom völgyével napnyugat felé, a mely északra van a Refaim völgyének szélén.

És hajlik e határ a hegynek tetejétõl a Neftoáh víznek kútfejéhez és kimegy az Efron hegyének városai felé; majd hajlik e határ Baalának, azaz Kirjáth-Jeárimnak.

Baalától pedig fordul e határ napnyugotnak a Szeír-hegy felé, és átmegy északnak a Jeárim-hegy oldala felé, azaz Kesalon felé és alámegy Béth- Semesnek és átmegy Timnának.

Majd tova megy e határ Ekron északi oldala felé, és hajlik e határ Sikkeronnak, és átmegy a Baala hegynek, és tova megy Jabnéel felé. A határ szélei pedig a tengernél vannak.

A napnyugati határ pedig a nagy tenger és melléke. Ez Júda fiainak határa köröskörül az õ házoknépe szerint.

Kálebnek, a Jefunné fiának pedig a Júda fiai között ada részt, az Úrnak Józsuéhoz való szavai szerint; Kirjáth-Arbának, Anák atyjának [városát], azaz Hebront.

És kiûzé onnan Káleb Anáknak három fiát: Sésait, Ahimánt és Tálmait, Anák gyermekeit.

És felméne innét Debir lakói ellen, Debirnek neve pedig azelõtt Kirjáth- Széfer volt.

És monda Káleb: A ki megveri Kirjáth-Széfert és elfoglalja azt, néki adom Akszát, az én leányomat feleségül.

Elfoglala pedig azt Othniél, Kénáznak, a Káleb testvérének fia; és néki adá Akszát, az õ leányát feleségül.

És lõn, hogy a mikor eljöve az, biztatá õt, hogy kérjen az õ atyjától mezõt. Leszálla azért a szamárról; Káleb pedig monda néki: Mi bajod?

Õ pedig monda: Adj áldást nékem! Mivelhogy száraz földre helyeztél engem, adj azért nékem vízforrásokat is És néki adá a felsõ forrást és az alsó forrást.

Ez a Júda fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint.

A Júda fiai nemzetségének városai pedig a déli végtõl kezdve Edom határa felé valának: Kabseél, Éder és Jágur;

Kina, Dimóna és Adada;

Kedes, Hásor és Ithnán;

Zif, Télem és Bealóth;

Hásor-Hadatha és Kerioth-Hesron, azaz Hásor;

Amam, Séma és Móláda;

Hasar-Gaddah, Hesmón és Béth-Pelet;

Hasar-Suál, Beer-Seba és Bizjotheja;

Baála, Ijjim és Eczem;

Elthólád, Keszil és Hormah;

Siklág, Madmanna és Szanszanna;

Lebaóth, Silhim, Ain és Rimmon. Összesen huszonkilencz város és ezek falui.

A síkságon: Esthaól, Czórah és Asnáh;

Zanoah, Én-Gannim, Tappuáh és Énám;

Jármut, Adullám, Szókó és Azéka;

Saáraim, Adithaim, Gedéra és Gederóthaim. Tizennégy város és azok falui.

Senán, Hadása és Migdal-Gad;

Dilán, Miczpe és Jokteél;

Lákis, Boczkát és Eglon;

Kabbon, Lahmász és Kitlis;

Gedéróth, Béth-Dágon, Naama és Makkéda. Tizenhat város és ezeknek falui.

Libna, Ether és Asán;

Jifta, Asná és Neczib;

Keila, Akzib és Marésa. Kilencz város és ezeknek falui.

Ekron, ennek mezõvárosai és falui.

Ekrontól fogva egész a tengerig mind azok, a melyek Asdód mellett vannak, és azoknak falui.

Asdód, ennek mezõvárosai és falui; Gáza, ennek mezõvárosai és falui; Égyiptom patakjáig, és a nagy tenger és melléke.

A hegységen pedig: Sámír, Jathír és Szókó;

Danna, Kirjáth-Szanna, azaz Debir;

Anáb, Estemót és Anim;

Gósen, Hólon és Giló. Tizenegy város és ezeknek falui.

Aráb, Dúma és Esán;

Janum, Béth-Tappuah és Aféka;

Humta, Kirjáth-Arba, azaz Hebron és Czihor. Kilencz város és ezeknek falui.

Maón, Karmel, Zif és Júta;

Jezréel, Jokdeám és Zánoah;

Kajin, Gibea és Timna. Tíz város és ezeknek falui.

Halhul, Béth-Czúr és Gedor;

Maarát, Béth-Anóth és Elthekon. Hat város és ezeknek falui.

Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim, és Rabba. Két város és ezeknek falui.

A pusztában: Béth-Arábá, Middin és Szekáka;

Nibsán, Ir-Melah és Én-Gedi. Hat város és ezeknek falui.

De a Jebuzeusokat, Jeruzsálemnek lakóit, Júda fiai nem bírták kiûzni, azért laknak ott a Jebuzeusok Júda fiaival együtt Jeruzsálemben, mind e mai napig.

16. Rész

A József fiainak sors által való része pedig juta a jérikhói Jordántól fogva, Jérikhó vizei felé napkeletnek a pusztára, a mely felmegy Jérikhótól a Béthel hegyének.

És tovamegy Béthelbõl Lúzba, és átmegy az Arkiták határára, Ataróthra.

Majd lemegy a tenger felé a Jafleteus határának, az alsó Bethoronnak határáig és Gézerig, a szélei pedig a tengernél vannak.

Elvevék azért az õ örökségöket Józsefnek fiai: Manassé és Efraim.

Efraim fiainak határa is az õ családjaik szerint vala, és pedig az õ örökségöknek határa napkelet felé, Atróth-Adártól felsõ Bethoronig vala.

És kimegy a határ a tengerre; Mikhmethattól észak felé, és fordul a határ kelet felé Thaanath-Silónak és átmegy azon napkelet felé Janoáhnak.

Janoáhtól pedig lemegy Ataróthba és Naaróthba, és éri Jérikhót, és kimegy a Jordánnak.

Tappuahtól tovamegy a határ a tenger felé a Kána patakjának, a szélei pedig a tengernél vannak. Ez az Efraim fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint.

És a városok, a melyek kiválasztattak Efraim fiai számára a Manassé fiai örökségének közepette, mind e városok és ezeknek falui.

De ki nem ûzék a Kananeust, a ki lakik vala Gézerben; azért ott lakik a Kananeus az Efraim között mind e napig, és lõn robotos szolgává.

17. Rész

Lõn sors által való része Manassé nemzetségének is, mert õ vala elsõszülötte Józsefnek, Mákirnak, a Manassé elsõszülöttének, Gileád atyjának, mivelhogy hadakozó férfiú vala, juta néki Gileád és Básán.

Manassé többi fiainak is juta az õ családjaik szerint: Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Sémida fiainak. Ezek Manassénak a József fiának fiúgyermekei, az õ családjaik szerint.

De Czélofhádnak, Héfer fiának (ez Gileád fia, [ez] Mákir fia, [ez] Manassé fia) nem valának fiai, hanem csak leányai. Ezek valának pedig leányainak nevei: Makhla, Nóa, Khogla, Milkha és Thircza.

Ezek odajárulának Eleázár pap elé, Józsuénak, a Nún fiának eleibe és a fejedelmek elé, mondván: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy örökséget adjon nékünk a mi atyánkfiai között. Adott vala azért nékik örökséget az Úr beszéde szerint, az õ atyjoknak bátyjai között.

Tíz rész esék azért Manassénak, Gileád és Básán földén kívül, a melyek túl vannak a Jordánon.

Mert a Manassé leányai örökséget kaptak az õ fiai között; Gileád földe pedig a Manassé többi fiaié lõn.

A Manassé határa pedig Ásertõl Mikmetháth felé vala, a mely Sikem elõtt van. És méne a határ jobbkéz felé, Én-Tappuahnak lakói felé.

Manasséé volt Tappuah földe, de Tappuah a Manassé határa felé az Efraim fiaié vala.

És alámegy a határ a Kána patakjára, a pataknak déli részére. Ezek a városok Efraiméi a Manassé városai között. Manassé határa pedig a pataktól észak felé és a széle a tengernél vala.

Délrõl Efraimé, északról pedig Manasséé, és ennek határa a tenger vala. De észak…