Job 39

39. Rész

Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

[Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.

Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?

Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!

[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?