Job 38:1–11

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélbõl és monda:

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt?

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;

Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt?

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!